Atlantiszi hétköznapok;
Ott is voltak indulatok.
Ott is voltak baj-vitézek,
Hergelték a csőcseléket.
Sugdolózott ezer álnok,
Hogy tolvajok a királyok.
Igazak meg se hallgatták,
De - elhitték az ostobák.
Atlantiszi napi gondok;
Voltak bölcsek,
Meg bolondok,
Meg szorgalmas idióták,
Akiktől rosszabb a világ.
Voltak kocsmatöltelékek,
Akik alsó hangon éltek,
Volt tömeges rosszindulat,
Ami mérgezi a kutat,
Voltak csalók, szélhámosok,
Okoskodó hatalmasok,
És voltak
Tisztességesek,
Akiktől Jövő eredhet...
Atlantiszi hétköznapok
Emléke Múltban gomolyog.
Volt munka és volt szerelem
Azon a régi szigeten.
Valami megbomlott mégis;
Ellenük fordult az ég is...
Múlttalanságba vettettek,
Holtukban is üldöztetnek...
Éltükben füstöt faragtak;
Holtukban dogmát tagadnak.
Atlantiszi hétköznapok;
Hivatalnok ész csikorog.
Nyílegyenes história
Számára taposóakna
Atlantisz dacos emléke;
Ezért söprögetik félre.
A fejlődés-teóriák
Folyamatosan tagadják,
Különben kipukkadnának -
Nagy hasznára a világnak...
A vén Történelem sajog;
Atlantiszi hétköznapok.
