Jégkoronás fák alatt
Sáros pocsolya,
Háztetőkön fehérlik a
Téli korona.
Vén December nagyapó
Latyakban tocsog,
Délidőben csöpögnek a
Hosszú jégcsapok.
A esztendő véget ér,
Sarka csikorog,
Lucskot hagynak utána az
Utolsó napok.
Jégkoronás fák alatt
Csatangol a szél,
A Tél a közeljövőre
Nem sok jót ígér.
A búcsúzó December
Egyre kesereg,
Udvaron éjszakázik a
Dermesztő hideg.
Felfuvalkodik a Tél,
Zengi örömét,
Köröskörül szégyenkezve
Hallgat a sötét.
Jégkoronás fák alatt
Táboroz a Tél,
Mindent, ami nem fagy-elvű,
Tüstént elítél.
Tele szájjal hirdeti:
Szabadságot ad,
Azt képzeli, örökre a
Nyakunkon marad.
Zsarnok módra üldözi,
Ami Tiszta, Ép,
Azt hiszi, elhisszük neki,
Hogy a torz a szép.
Törvénybe is iktatja, hogy
Nem lesz soha Nyár,
Minél hangosabb, annál több
A hívő szamár.
Jégkoronás fák alatt
Mindig van Remény,
A Lelkünkben, amíg élünk,
Zöld a televény.
