Évfordulós nyári napunk... Sok-sok éve Együtt vagyunk, Amíg élünk, Mindig Együtt  Maradunk.   Gyorsan múló évtizedek Jöttek, Aztán múlttá lettek, Fogod kezem, Én meg fogom A Kezed.   A Boldogság kicsi kunyhó, Köszönöm, hogy itt  Élsz velem, Drága Drága Anikó!  

  A Jel már felettünk lebeg, Integetnek a Kezdetek.   Sorra verjük a léceket, A Jövő tán kívül reked.   A világvége-mítoszok Tudják, hányadán a dolog,   De bennük csak meséket lát A felvilágosult világ...   A Jel már felettünk lebeg; Ördöghadak özönlenek,   S…

  Léthe folyó kis szigete, Árnyékok találkahelye.   Akik partra sose szállnak, Akik semmire se várnak.   Árnyékból csak árnyék fakad, A végén - semmi nem marad.   Ködben a part, Béke vele - Léthe folyó kis szigete.  

  Múlt-folyam vén csónakosa; Emlékeit maga mossa.   Mély csendben húzza az áldott, Hosszú evezőlapátot.   Lassan foszló Álmok elé; Mindig, Mindig  Visszafelé...   Lassan széthulló Múlt elé, Arccal tűnő Jövő felé...   Jár a keze ide-oda... Múlt folyam vén csónakosa.  

  Isten az asztalunkhoz ül; Az ördög - intézményesül.   Sosem felelős a sereg; A Személy több,  mint a tömeg.   A sátán jogszabályt idéz, De Isten - a szemünkbe néz.   A Hit Örömmé csendesül; Isten az asztalunkhoz ül.  

  Normálisnak kell maradni, Önmagunkat nem feladni.   Mindig a devianciák Adják előbb-utóbb alább.   Indulat nélkül, Csendesen; Mert velünk marad az Isten.   Őrült lármára nem adni, Normálisnak kell maradni!  

  Az Idő bozótos partján Jövő sétál A Múlt karján.   Elhalványulnak az évek, Tócsákba gyűlik az érdek.   Szél süvít a bozóton át; Matéria tagad Csodát.   Ahol elég tágas a rés, Vicsorog az elrendelés.   Madár röppen néma Égre; Fénylik az Isten Igéje.   Az Akarat büszke portyán, Az…

    Ifjú Nyár köpönyegében, Ahogy mindig, Ahogy régen.   Sosem spórolnak az Évek, Munka ma is van - temérdek.   Újabb divatok, tébolyok Lármája távolról morog.   Ahogy régen, Csendben, Szépen... Ifjú Nyár köpönyegében.  

  Öreg Történelem bácsi Rezignáltan lépeget, Fejét mélyen lehorgasztja, Nem látja a kék Eget.   Az Idő végtelen útján Napfény csak ritkán ragyog, Vén varjakként gubbasztanak Az elvénült századok.   Mellékút akad temérdek. Van nyugati, Keleti, A kanyarban A vén Idő A…

  Adjunk sallert a végzetnek! Aratnak, akik jól vetnek!   Pökhendi, dagadt fátumok Elrendelés-gyomra korog,   Beteges kényszerképzetek Tamtamdobja fennen pereg,   S jövő-torzképeit ontja Drót rángatta propaganda...   Korhadt túlerő dédelget Mindenféle torzképeket...   Így is, Úgy…