A májusi nap forrón Didereg; Féltelek.   A vén Idő lemaradt; Araszol Valahol.   Időtlenségben fogom A Kezed; Jó Veled.   Amíg megvagyunk, a világ Kerek; Féltelek.

  Sötét király áll a mattban; Az utolsó gondolatban.   Fekete-fehér ég látott Hosszúra nyúlt végjátékot,   És a pozíciós végzet A partiban elenyészett.   Sötét király áll a mattban, A sakkóra mozdulatlan,   És a távoli istenek Elméletet frissítenek.   Fut az élet mattról…

  Hatvanadik évem felé Megyek az úton felfelé.   Az Idő együtt fogy velem, S életben tart a Szerelem.   Élem az isteni Kegyet, Fentről láthatom a Hegyet.   Megyek az úton felfelé, Hatvanadik évem felé.