Nyár van, Érik a Jövendő! Az égbolt virágos kendő.   Kacagnak a lombkoronák, Kanyarog az Élet tovább.   Kikerülünk mocsarakat, Holtágakat, Tévutakat.   Villoghatnak lidércfények, Dalolhatnak a szirének,   Ordíthatnak az ég felett, Sötétíthetik az eget,   Csábításra nem…

  Tisztelet a magyar szurkolóknak, Akik a Csapatunk mellett voltak!   Minden jelen őrültség dacára, Reményt vittek a futballpályára.   Mit sem adtak degenerált trendre, Ami őket kipécézi rendre.   Nem hajlottak gonoszok szavára, Nem hagyták a Csapatot magára.   Tisztelet a magyar…

  Dentumogyer idejében, Valahol egy erdőszélen,   Gyönyörű, füves tisztáson, Napsugaras régi Nyáron   Érkeznek a fejedelmek, Örök szövetségre lépnek.   Vérük csordul a bögrébe, A Vérük - Mindenki Vére.   Egymásnak szent esküt tesznek; Mától kezdve egy nép lesznek.   Dentumogyer…

  Júliusi forró napok; Az ostobák - akarnokok.   Túlkoros, zavart gyermekek, Még ha látnak, sem értenek.   Mint fügére orángután - Futnak beteg dogmák után.   Júliusi forró napok; Nyár hevében Remény lobog.   Identitás - fél Boldogság; Szép Jövendőt, Magyarország!   Hagyomány…

  Beteg doktrínák alkonya - Róka, rege, róka! Szutykos gender-levében fő A vén Európa.   Kioperált józan eszét Sufnijába rejti, Hogy ki a Lány, ki a Fiú, Azt is elfelejti.   Himnuszunknak szivárványos Rongyokkal köszönnek, Vége-hossza nincs felénk a Rágalom-özönnek.   Beteg doktrínák…

  Hét szótagot mond - szélcsendben... Ül foszló, vén emlékekben.   Régen frissebb volt a szava, Számos nemzedék méltatta.   Hogy szólni hány nép hallhatta, Azt csupán Isten tudhatja.   Mikor születhetett róla A szép szomorú legenda?   Amilyen darabos, ködös, Éppen annyira…

  Bottal járó ősmítoszok Bús falkája halkan csoszog.   Rongyaikon mese-foltok, Egy amnézia sem boldog.   Mítoszföldi Csipkerózsa Már senkinek sem adósa,   A világ tartozik neki Azzal, hogy életre kelti.   Süket harangokat kongat, Történetmagot szorongat.   Az emlékezet…