Bottal járó ősmítoszok

Bús falkája halkan csoszog.

Rongyaikon mese-foltok,

Egy amnézia sem boldog.

Mítoszföldi Csipkerózsa

Már senkinek sem adósa,

A világ tartozik neki

Azzal, hogy életre kelti.

Süket harangokat kongat,

Történetmagot szorongat.

Az emlékezet letagad

Elfeledett világokat,

Idő partkán szelek járnak,

A vén Titkok sírba szállnak.

Csupán az Öntudat konok;

Bottal járó ősmítoszok...