Töprengő téli éjszakán Suttogni kezd ezer talány.   Visszavonultak a fagyok, Nyomukban sártenger tocsog.   Lombvesztett fa Tavaszt remél, Vadul acsarkodik a szél.   Jövő tipeg Remény után Töprengő téli éjszakán.

  Világvégi éjszakában Térdel a Múlt egymagában,   Vállán hosszú, kopott kabát; A Jelenért suttog imát.   Vén doktrína-kísértetek Sötét ködben örvénylenek.   Megbomlott a "fent" és a "lent", Bőg a profán, Hallgat a Szent.   Térdel a Múlt egymagában; Világvégi éjszakában.

  Havat hord a januári szél; Érzelgős kis dallamokon Pityereg A Tél.   A végzet hamisan hegedül; Az Ember csak Isten nélkül Lehet egyedül.   Havat hord a januári szél; Nem a tudomány éltet, Hanem A szenvedély.   Havat hord a januári szél; Az Ember nem képletekben, Rubrikákban…

  A hajdani jégkorszakok Árnya múlt-kapuban kopog.   A szörny csak látszólag hátrál, Régen új jég-jövőre vár.   A Múlt jégkorszakot okád, Még nem is sejtjük az okát...   Milankovics- teória? Pár tonna borsó a falra...   A hajdani jégkorszakok Éhes gyomra újra korog.   Miféle…