Januári éjszakában
Áll az Isten - egymagában.
Múltak,
Jövők,
Csápok,
Karok...
Sötét felleg...
Indulatok...
Sötét jövendő gomolyog;
Atlantisz emléke sajog.
Nagy bajok előérzete
Bámul hosszan a semmibe...
Az Idő akárhogy szalad,
Vékony ösvény mindig marad...
Áll az Isten egymagában,
Januári éjszakában.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
