Mától hatvanéves vagyok;
A kor elől nem futhatok.
Szemembe röhög a korom,
Felfogni nemigen tudom.
A szél zúgja szakadatlan:
Hatvan,
Hatvan,
Hatvan,
Hatvan...
Mától hatvanéves vagyok;
A vén Idő rajtam vihog.
Múlt kölyökkorom idején
Nagyon is vénnek láttam én
Mind a hatvanéveseket...
A fenébe!
Az is lehet,
Hogy a mai fiatalok,
Mert én hatvanéves vagyok,
Most engem vénnek találnak,
S holmi apókának látnak?
Mától hatvanéves vagyok;
Ez nem érdem,
Csak állapot.
Jobb, ha békével viselem,
Velem marad a Szerelem,
Korán kelek,
Későn fekszem;
Egyszer majd meg is öregszem.
Tervek,
Versek,
Irományok;
Hatvanéves a gazdátok.
