Szorgos Kezed nyomán, Mint szép régi rege; Már itt lebeg házunk felett Karácsony szelleme.   Számos aprócska változás Éleszti a hitet, Hogy bármilyen is a világ, Itt Karácsony lehet.   Újra vidám a nappali, Mosolyog a szoba, Engem Isten és Anikóm Nem hagynak el soha.  

Eljött a tél. Mogorva szél Tipor leveleket; És hótól telve függenek Ott fenn a fellegek.   Egy szép napon, Várjuk nagyon… Majd megáll az Idő, És gyertyafényben összeül A Múlt, Jelen, s Jövő.   Az óra áll, S az asztalnál Együtt a kis család; És fenyőillat hozza el A remény…

Távol, Az Idő kanyarulatában Már felsejlenek a körvonalak, Meghitt fényei néha Látszanak.   Ünnep készül, Mint röpke sejtelem, Hangosan kimondani Nem is merem.   Közeledik. Jön. Mégis közeleg. Talán még meg is érem, Úgy lehet…