Együtt éltük Az Életünk Nagyobbik felét; Soha többé nem engedjük el Egymás Kezét.   Öregszenek a közhelyek, Pusmognak a vének, Meghitten ránk mosolyognak A titkos remények.   Eltelik az újabb és a  Még újabb esztendő, Hízik a Múlt, Fehér ködbe bújik A Jövendő.   Együtt…

  Talpra állított Anikó, Lábam alatt ropog a hó.   Kint idétlen scifi zajlik, Rossz oltás-kórus morajlik,   S Covid-vágóhidak sora Masírozik a pokolba.   Bent meghittség, szép szelíd Szó; Otthon, Szerelem, Anikó.   Lábam alatt ropog a hó; Talpra állított Anikó.  

  Szép borongós őszi napon Éltem könyvét lapozgatom.   Utam Munka és Szerelem; Anikóm együtt jön velem.   Idő számlálója kattan, Lassan közeleg a hatvan.   Szép borongós őszi napon, Ülök néhány gondolaton.   Nagyképű boldogtalanság Kezében a kinti világ.   Elszánt álszent…

  Te csöpp kis Asszony, Drága Feleségem! Mögöttünk bő három évtized... Nem tudom, mennyi lehet még előttünk, De tudnod kell, Hogy napról napra Egyre jobb Veled!!  

  Gyönyörű őszi napon Ragyog a kis udvarom.   A körtefám még terem, Az utolsókat eszem.   Elsárgult falevelek Közt a Jövő szendereg.   Gyönyörű őszi napon A szél szavát hallgatom.   Anikómon a szemem, Kezében van a kezem.   A Szerelem - hatalom; Gyönyörű őszi napon.  

  Gyorsan eltelt évtizedek; Isten áldása veletek.   Anikómmal élünk ketten, Két testben, De egy Életben.   Évek sora fordul-térül, A Boldogság csöndben vénül.   Anyag kopik, Szellem épül, A Boldogság el nem évül.   Gyorsan eltelt évtizedek; Isten áldása veletek.  

  Harminc éve Kéz a kézbe... Egymás Életében Élve...   Harminc hosszú esztendeje; Életünknek jobbik fele...   Életünknek jobbik fele, Kicsi Gyöngyöm, Életem! Ezerszer is köszönöm, Hogy Vagy  Nekem!  

  Évfordulós nyári napunk... Sok-sok éve Együtt vagyunk, Amíg élünk, Mindig Együtt  Maradunk.   Gyorsan múló évtizedek Jöttek, Aztán múlttá lettek, Fogod kezem, Én meg fogom A Kezed.   A Boldogság kicsi kunyhó, Köszönöm, hogy itt  Élsz velem, Drága Drága Anikó!  

  VeledA fáradt pillanatnak isZenéje,Hangos örökléte van;NélküledA Lét isCsak fáradtanElsuhan.VeledAz éber álom is harmónia,NélküledAz örömHalasztottTragédia. VeledTovább élek, akkor is,Ha meghalok;Nélküled,Ha élek is még,Halott maradok.

  “- Mire való a tavasz délutánja?” Mondtad, és arcodon kacaj fakadt; És, nehogy nyolcvan éves magam bánja: A számítógép Egyedül maradt.   Az ablakból kíváncsi fény se látta, Őrt állt ott néhány dévaj, lombos ág; És boldog vagyok. Kiröhögne érte A számító és álszent Nagyvilág.