“- Mire való a tavasz délutánja?”
Mondtad, és arcodon kacaj fakadt;
És, nehogy nyolcvan éves magam bánja:
A számítógép
Egyedül maradt.
Az ablakból kíváncsi fény se látta,
Őrt állt ott néhány dévaj, lombos ág;
És boldog vagyok.
Kiröhögne érte
A számító és álszent
Nagyvilág.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
