Jégkoronás fák alatt Sáros pocsolya, Háztetőkön fehérlik a Téli korona.   Vén December nagyapó Latyakban tocsog, Délidőben csöpögnek a Hosszú jégcsapok.   A esztendő véget ér, Sarka csikorog, Lucskot hagynak utána az  Utolsó napok.   Jégkoronás fák alatt Csatangol a szél, A…

  Novemberi sötét égen Didereg a Hold, Ugyanolyan ködös A "lesz", Amilyen A "volt".   Novemberi éjszakában Feltámad a szél, Rosszabb jöhet arra, Aki jobbat nem remél.   Novemberi sötét égen Sűrű fellegek; Ami rossz, Az napról napra Még rosszabb lehet.   Elvész  A "van" Ha azt…

  Időbeli erdőszélen Isten ül egy öreg széken,   Fejét tenyerébe hajtja, A Teremtést köd takarja.   Fut az idő, Vén Tétova; Meddő vizek tűnnek tova.   Csendesség van most Az Égben; Időbeli erdőszélen.  

  Cél csak a Lélekben lehet; Isten, Békesség, Szeretet.   Szent Tüzek csak Belül égnek; Kívül? Sunyi lidércfények.   Lapos, profán szempontokat A Jövő mindig megtagad.   Eszköz egyedül: Becsület; Cél csak a Lélekben lehet.  

  "Tudományos" blabla helyett Nézzük a való Életet.   Hogyan élünk? Mit remélünk? Mitől lehet  Békességünk?   Sohasem konferenciák Által kap Jövőt a világ.   Dogmák földjén csak köd lakik; S a hétköznap - nem hazudik.   "Tudományos" blabla helyett Az Élet ad Feleletet.   Minden…

  Múlik az Ősz, Jön a Tél, Idő Apó mendegél, Minden este máshová jut, Mégis mindig Hazaér.   Hull a sárga falevél, Megöregszik, aki fél, Boldog Ember Nem jövőben, Nem múltban; Jelenben él.   Múlik az Ősz, Jön a Tél, Idő Apó mendegél, Előbb-utóbb Hófehérre Festi a hajnalt A…

    Harangzúgás Atlantiszban; A vén Idő szíve dobban.   Peregnek rég néma dobok, Múltak tengere háborog.   Törött szárnyú emlékezet Csapong holt emlékek felett...   Harangzúgás Atlantiszban, Örök őszi alkonyatban.   Hullanak a falevelek, Tűnő évek zaja pereg.   Állandó…

  Sárga őszi lombkoronák; Folyton változik a világ.   Nagyapáink "modernsége" Már füstöt sem ír az Égre.   Elfonnyadnak a jelszavak; Csupán az Idő az Alap.   Sárgult felszín hull a földre; Marad a Fontos -  Örökre.   Talányos marad a világ; Sárga őszi lombkoronák.  

  Októberi lomha ködök; Csupán a Teremtés örök.   A Hold arany fény-mantrája Hitet lop az éjszakába.   A Lélek zenéje nélkül A világ anyaggá évül.   Bennünk lakik, ami örök; Októberi lomha ködök.  

  Égből hulló híg Kegyelem; Ázik a vén Történelem.   Szivárog az Ősz fejéke, Ködössé fakul a Béke.   Történetmondó írnokok Ablaktörlője csikorog.   Ahogyan az Idő halad, Jobbról-balról foltos marad.   Itt is, ott is sáros paca, Benne ül a politika.   A Jelen rossz ablakára Gyűlik…