Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.

  Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk - Népi Apánk...   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás...   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon…

     (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért...   Látta, Ahogy száguldanak Bádog…

  Távoli fokon Sincs egyetlen rokon, Ősidőktől ős-egyedül Él: szeret és fél, Mástól segítséget Hiába remél. Ki tudja, hány ezer éve Idegennel körülvéve Sokszor félve, Mégis mindig Újra Élve. Egyéb nyelvek Jöttek-mentek, Felülről rátelepedtek, Alulról…