Mindig papírforma ellen, Mindig túlerővel szemben Védi Magát és Övéit A Magyar; Olyan túlerő sosem volt, És ezután sem lesz soha, Ami nekünk jót akar.   Hol keletről, Hol nyugatról, Hol meg délről Özönlött a túlerő, Nagyon sokszor volt veszélyben A Jövő...   Mindig papírforma…

  Időn túli csendes ulti; A Játék sosem pusztul ki.   Isten ingujja felgyűrve, Lapjába van elmerülve.   Száll az Idő - Jövőt vésve; Hallatszik hullámverése.   Időn túli csendes ulti; Egyet sem ér, ami multi.   Egyik partner a lenézett, Állandóan vesztes végzet,   A Idő a sziklát…

  Fehér virágú szilvafák; Örök átmenet a világ.   Tavaszt öltve megszületünk, Élet-télben tova megyünk.   Ha némi gyümölcsöt hagyunk, Talán nem hiába vagyunk.   Fehér virágú szilvafák, Látjátok az évek sorát.   Paraszti ész ellen lázad  A huszonegyedik század...   Rózsaszínű…

  Lábunk alatt pannon titkok, Fejünk felett kék egek, Mögöttünk Múlt, Szemben Jövő, Körülöttünk: Kikelet.   Küldetésünk: Szent Jövendő; A jelen bármit hadar, Életre és Szeretetre Rendeltetett  A Magyar.   Múltat, Jövőt Köd-kosárban Rejteget A Messzeség; Lábunk alatt pannon…

  Tükörsima, szép Jövendő... Örömmanók játszanak, Úgy csörgedezik a Derű, Mint valami friss patak.   Minden vágy valóra válik, Virul az Életerő, Szeretettek simogatja Lelkünket a vén Idő.   Tükörsima, szép Jövendő... Szent Öröm csónakja ring.. Hátha egyszer majd valóra Válhatnak Az…

  Fagyos, névleges Tavaszban Szél rohangál szakadatlan.   Tél és Tavasz ömlik egybe, Folyton változik a mezsgye.   Köd távoli hegygerincen; Ideiglenes lett minden.   Bomló értékrendek mentén Filozófia-karantén.   Fekete kéz vén kilincsen; Tanácstalan most az Isten.   Végzet vén…

  Mélységes az Idők kútja, Benne van a magyar útja, Jelene, jövője, múltja, Hogy van-e, csak Isten tudja. Talán nincs, Senki sem épít, Egyedül vagyunk; Mégis meg kell találnunk, Ha élni akarunk.   Hogy a sorsát tovább szője, Lesz-e magyarnak jövője, Vagy tán idegenné sorvad, És mások…

  Vízöntő csillagos ege Fordulópontokkal tele.   Alternatív létezések Számára zord, hideg fészek,   Mégis itt gyűlik az Erő, Itt fordulhat meg a Jövő...   Hogy pénz és Szabad Akarat Küzdelméből majd mi fakad,   Erről is szól az Életünk... Hold az Égen... Isten velünk...   Szól az…

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.

  Januári kemény fagyok; A Tél hófehérben ragyog.   Holle anyó fürge karja Abbahagyni se akarja,   És a bátor kicsi házak Hófehér sisakban állnak.   Január jéghada fakó; Jön a fagy-Covid rangadó.   Jövőnk vad ködben imbolyog; Januári kemény fagyok.