Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei


Nyárutó csendes alkonyán

2021. augusztus 25. - L. N. Peters

  Nyárutó csendes alkonyán Isten kinéz az ablakán.   Gyümölcs érik, Emlék virul; A világ még élni tanul.   Álmatag a felhő-sereg; Ajtó mögött Ősz ténfereg.   Nyárutó csendes alkonyán Isten néz a Jövő után.   Csendes nyári alkonyatok Felett nosztalgia csorog.   Búsan elballagó…

Tovább

A régi csillagistenek

    A régi csillagistenek Nélkül az éjszaka hideg.   Távoli tűzgolyóbisok Parányi fénye imbolyog   Helyettük a nyári égen, Túl mítoszon, szenvedélyen,   És ha csillag hull valahol, Az is csupán egy - meteor.   A régi csillagistenek Valahol a profán felett   Várakoznak, túl a…

Tovább

Vajon velünk változik-e a Múlt?

    Vajon velünk változik-e A Múlt? Hatunk-e rá? Vagy mint a régi konyhapult, Vagy szemétdombon a vén csorba bögre, Állandó, holt anyag lesz Mindörökre?   A sárkány feje mindig újra nő? Telik, Vagy mégsem telik az Idő?   Egyenes, Vagy spirál? Minden rossz dogma fejtetőre…

Tovább

Csodatévő messzeségek

    Csodatévő messzeségek Csak a Régiségben élnek.   Ma bankszámla, repülőgép... Semmi egyéb - Csupán költség...   Tengerparti szelfigyártás... De ez se más - Csak fogyasztás...   "Itt is jártam, ott is jártam, Mindenütt profánt találtam..."   "Bejártam országot, százat, Láttam ezer…

Tovább

Nyáron jókedvű az Isten

    Nyáron jókedvű az Isten, Fel is kacag néha, Ne képzeljük azt, hogy Tőle Idegen a tréfa.   Nem csak bajt és borzalmakat Tartalmaz a Csésze, Az Üdvösség a Teremtés Legfontosabb része.   Isten mindig mosolyogva Tekint az Akolra; A bűnt nem Ő,  saját maga Űzi a pokolra.   Nyáron…

Tovább

Hogyha az Akarat gyatra

  Hogyha az Akarat gyatra, Eső hull a Gondolatra.   Idő-parti füzesekben Iszappá romlik az Ember,   S maga helyett szólni enged Csiricsáré jelképeket.   Hogyha az Akarat gyatra, Pénz kászálódik a bakra,   Doktrína világot vakol, Bakarasz gyereket rabol,   A Múltat posványba vetik, A…

Tovább

Ősmagyarok Életfája

  Ősmagyarok Életfája, Jövendő a koronája.   Gyökere - Múlt, Törzse - Jelen, Körülötte - Történelem.   Az Életfa szívós, konok, Jöttek mindenféle korok,   Némely viharral ment neki, De egyik sem törhette ki.   Ősmagyarok Életfája; Nem mosta el Idő árja.   Nevelget régi…

Tovább
süti beállítások módosítása