Kint didereg az álmos téli reggel, Jégcsap-kérdőjel az eresz alatt, Köd perel károgó varjúsereggel, S a jég-vájta sötétség szétszakad. Január… Február… Eltöpreng az ember: Itt leszünk-e, mikor Eljön a december?   A január vénen jött a világra, De nála rejtőzik az új Idő; A jégkosarába…

  A Tél rozoga, ócska kürtjén Recsegve száll a hang; Farkasordító hangulatban Van most a vén bitang.   Jégborda nyújtózik a földön, Léptünk alatt ropog, Hideg-adót vet ránk a hajnal, S a kezünk nyomorog.   Szürkén, kifosztva koldul Napot A föld, s a büszke ég, Új szörnykorszak rémét…

  Fehérdunnájú január, Jéghideg, mint a hó, Fáradt lelket meghitt szobán Melegít fel a szó.   Fehérdunnájú január, Az égbolt nagybeteg, Tavaszi friss lélegzetre Vágynak az emberek.   Fehérdunnájú január, Szélhámos alkotó, A fennkölt fehérség dacára Jéghideg lett a hó.   Fehérdunnájú…

  Mítosz bátyó Februárban, Fényes Vízöntő-ruhában   Egy kávéra betér hozzánk, Reményt, bizakodást hoz ránk.   Tán jobb idők is akadtak, De voltak sokkal rosszabbak.   Mítosz bátyó Februárban; Egyszerre számos világban...   Meg se kottyan neki a Tél; Mindig anyanyelven beszél.   Bár…

  Borongós szürke napokon Megpihen a szél, Távozását fontolgatja Lassacskán A Tél.   Borongós szürke napokon Álmodni lehet, Életkedvet csiripelnek Kint  A verebek.   Borongós szürke napokon Simul a redő, Csak a Jóra való hajlam Igazi Erő.   Borongós szürke napokon Tétova az…

  Fáradt téli impressziók, Szürkék, nedvesek és fakók.   Vén emlékezet válogat Sodródó pillanatokat.   Sírhalom a Jövő partján; Egyre hízik a toportyán.   Telni kezd az idő-fiók; Fáradt téli impressziók.  

Hideg szelek Februárja Fagyos téli táncát járja.   Doktrínák hideg vidéke Ködében reszket - a Béke.   Rossz, lappangó pénz-bozontok Rengetik a horizontot.   Hideg szelek Februárja Az ember csontját átjárja.   Akuttá vált pandémia, Meg vakcina-mizéria   A tetőpontjára…

  Szülőföldem, Február Mindig a Tavaszra vár; Nem zavarja  Álmait, Hogy deres a határ...   Szülőföldem, Február, Örökké lelkébe zár, A Vízöntő oltalmában Istenre Talál.   Szülőföldem, Február, Sose tudta, mi a Nyár, Csak ballag a Tél végén, Mint Ócska vén batár...   Szülőföldem,…

Az első hó csendesen szitál, Fondorlatos fagy sompolyogva jár, Reszket a határ; Bent a kályha súgja-búgja, Bár hinni maga sem tudja, Hogy mégiscsak lesz még újra Nyár.   A szél csikorgó hangon énekel,   Az úton lent halál-fehér lepel, Fent száz varjú perel, Fagyba dermedt föld…

  Februári kemény fagyok; Holnap ötvenkilenc vagyok.   A vén Idő tétet emel, Talán magam sem hiszem el.   Még egy utolsót alhatok; Holnap már nem ennyi vagyok.   Egyéni szilveszter éjjel Az ötvennyolcadik évben.   Holnap már eggyel több vagyok; Februári kemény fagyok.