Jön mosolyogva, kedvesen, szerényen,

Ócska, rozsdás kerékpárja recseg,

A szájában cigaretta fityeg,

Dolgozik, és közben

Arról mesél:

Ahogy az igazi magyar

Ma él.

Akárhány pártprogramnál pontosabban

Látja az álnok, pénzsóvár jelent,

Látja a nem-et, éli az igen-t,

Szerel, és ömlik

Belőle a szó,

Munkája? Szép és tiszta,

Mint

A hó.

Látott munkát, munkanélküliséget,

Nem mindig talált, csak mindig remélt,

És mivel igen sok munkához ért,

Ásott, lapátolt, épített,

Szerelt,

És közben több gyermeket

Felnevelt.

Külföld? Olyat ő nem látott soha,

Akadt mindig baj, vagy tennivaló,

Most meg már csak a gyereknek való,

Van fusi munka, nagy kert,

Vagy barázda,

Csak menjen a sok öltönyös

Garázda.

Ezer ráncában jóságos mosollyal

Tanít hitet és szent alázatot,

Mond az uraknak egy példázatot,

Hiába sok pénz

És kevés ima;

Majd jön még béke

A poraira.

Baj hozza el,

Tesz-vesz

Szerel,

Békére lel,

S ünnep marad utána.

Nincs nyugta,

Pecsétes papírhalom;

Csupán jókedv,

Humor,

Meg bizalom.

Testületek jönnek-mennek,

Őrületek voltak-lesznek,

Öltönyös taknyok grasszálnak,

A celebek mennybe szállnak,

Csirkefogók lógni fognak,

De leginkább mégis lopnak,

Nyelvek lógnak, fogak kopnak,

Ripacsok dalolnak-ropnak,

Szélhámosok hasra esnek,

Vagy kákán csomót keresnek,

Nyegle majmok prédikálnak,

Parvenük pénzt hajigálnak,

Ócska lelkek

Horogra

Akadnak;

Kisemberek

Emberek

Maradnak.