A Szabadság a Lélekben fogan,

Nem zászlódísz, nem kölcsön kamata,

Nem talált pénz fűszeres zamata,

Nem szolgája sem kénynek, sem piacnak,

Nem felbujtója gyilkos, sötét dacnak,

Nyakunkba nem bombák hegyén szakad;

Ha hírbe hozzák, máris elszalad.

Várjuk már rég,

De nem járt erre még.

Rég hirdetik nevét,

De közelről

Senki se látta még.

Még árnyéka is tiszta,

S azzal élnek lépten-nyomon

Vissza.

Nekünk nem jut,

Csak belőle

Részlet;

Tán utódunk

Egyszer

Szemébe nézhet.

A Szabadság majd

Emberré tehet;

De nem torz utánzója: a lehet.

Az ál-szabadság tekintete

Tompa,

Abból lesz mindig újra

Tilalomfa.

A láthatatlan Szabadság hegyén

Félénken egyensúlyoz

Az egyén;

Szabadsága csak akkor nem hamis,

Ha jót hoz minden más embernek is.