Szék-árendás Petrovitsék
Sándor fiacskája,
Beosont a félegyházi
nagytemplom tornyába.
A pápisták templomába
Nagyon régen vágyott,
Oda lopózva aztán sok
Furcsa dolgot látott.
Szabó Ferenc kántor uram
Tudott kornyikálni,
De még jobban a kóruson
Titokban piálni.
Még a sót is nyalogatta,
Ha szerét tehette,
Nemessy harangozó úr
Nejét elszerette.
Sándor gyerek éppen akkor
Ment fel a toronyba,
Amikor lent a kóruson
Felrobbant a bomba.
A felszarvazott Nemessy
Bosszúját megállta,
Felesége csábítóját
Elagyabugyálta.
Az egyház a kántor urat
Kipenderítette,
A pofozkodó Nemessyt
Áristomba tette.
Toronyba vitte Sándort
A szerencséje ácsa;
Talán ekkor fogant meg
A helység kalapácsa.
