Hogy soká élek, nem hiszem,
Talán
Még átmászom pár évtized falán,
Ha meg nem?
Annyi jut,
Hiszen minden út
Ugyanoda fut.
A kor nem éget;
Hisz sok szempontból
Helytállás
Az Élet.
De
Ameddig e világban időzöm,
Már öntörvényű maradok,
Mert ön-törvényem
Én magam
Vagyok.
Hogy gazdag leszek, nem hiszem,
Talán
Beléphetek a siker ajtaján,
Ha meg nem,
Annyi baj,
Hisz sok a zaj, és kevés
A moraj.
A gond művé lett,
És sok szempontból
Helytállás
Az Élet.
De
Ameddig e világban időzöm,
Sápot lélekből nem adok,
Mert szép a Teljesség,
S a Lét:
Titok.
Hogy megalkudni nem fogok,
Tudom,
Ha nem lesz márvány majd a síromon,
Elfogadom,
Nem lét a harc,
Nem cél a sarc,
Kint túl kevés
Az arc.
Jelenből
Rég lett;
Mert leginkább
Csak helytállás
Az Élet.
De
Ameddig e világban időzöm,
S míg fent csillag ragyog,
Maradok
Aki
Vagyok.
