Az ég gúlája ránk borul,

Mögötte messzeség,

Távol strázsáló csillagok

Csillámló fénye ég.

Az ég gúlája ránk borul,

A messzeség figyel,

S hogy lesz-e majd száz új világ;

Az ember dönti el.

Az ég gúlája ránk borul

És titkokat takar,

A bennünk élő őserő

Teremteni akar.

Az ég gúlája ránk borul;

Irigy matéria,

Egy más Időben más a Föld,

S más ember-széria.

Az Univerzum mosolyog,

Magunk az Egy vagyunk;

Nagyot csak akkor alkotunk,

Ha Nagyot akarunk.

Ha nő bennünk a Szeretet,

És fogy a félelem,

Előbb-utóbb majd felragyog

Bennünk a Végtelen.