(Kislányom egyik legszebb festménye nyomán)

Fittyet hányok vak zenére,

Nem érdekel a más bére.

Egy valóságos Olvasó

Több, mint ezer szófogadó,

Mű-végzet kegyeit leső

Sznob kultúra-jogkövető.

Fitytet hányok hivatalra,

Érdek-jobbra,

Dogma-balra.

Mesterkélt értékskálára,

Lappangó propagandára,

Brancsra,

Pancsra,

Háncsra,

Gáncsra;

Sok literátus bogáncsra.

Fittyet hányok státuszokra,

Hivalkodó gesztusokra,

Lila értékítéletre,

Fizetett csatlósseregre.

Minden kánon-struktúrára,

Hivatalos igazságra.

Nem tükör előtt ágálni;

Fittyet hányni,

Fittyet hányni...

A Versnek van öntörvénye;

Nem néz idegen törvényre...

Egyedül, magától virul,

Propagandára nem szorul.

Van saját lelke és karja;

Olvassa, aki akarja.

Lélekbe,

Jövőbe épül,

Tanközhellyé sose vénül.

Nem hajt se pénzre, se kéjre,

Fittyet hány a tekintélyre.