Fel nem foghatom;

Minő hatalom

Az irodalom;

A jó irodalom.

Mint Tündérország küzd a halál ellen

El nem enyésző érzelem,

Mint víg élet-hajó,
És a szellem, a fürge széltoló,

Fegyverük:

Az örök emberi

Szó.

Fel nem foghatom,

Hogy sok fáradt-kusza lom,

Mért gondolja azt,

Hogy irodalom.

Az író alkuszik,

A mű soha;

Megvesztegethetetlen katona,

Felesküdött az

Emberre,

A szóra,

És ezen ügynek nem lesz árulója.

Fel nem foghatom,

Minő fogalom

Magas

És alacsony

Irodalom.

Az Életnek sincs, csupán egy faja,

S az Irodalom az élet maga,

Hajója nem ördögi, nyegle márka,

Csak ütött-kopott, barátságos bárka,

Az ördögnek snassz,

Egyszerű,

Kopott,

Ő másfajta fedélzethez szokott,

Hogy gengszter-bőrben, öltönyben feszítsen,

De kényelmesen elfér itt

Az Isten.

Fel nem foghatom,

Hogy mért áll néhány sárguló lapon,

Hogy a valóság

Olyan, mint a rossz irodalom.

Hogy utánoz?

Sanda pátosz,

Eme mimézis-tézis

Földi gyarló

Időpazarló,

S terméketlen,

Mint a felégetett tarló.

Az irodalom nem mímel:

Teremt.

Csak általa születhet meg

A Rend.

Ha majd a földön csúszó, gyarló értelem,

Egy reggelen

A magasban terem,

Ha majd a Boldogság ormára ér,

Meglátja majd,

Hogy az Irodalom

Mit ér.