Pót-ízléssel írt pót-líra
Támogatott lapokon;
Állam bátyó pénzén kotlik
Sok jó posztmodern rokon.
Nemzeti kultúr-alapra
Jár, mint zabra a szamár,
Pedigrés, zagyva pót-líra,
A nyelve meg: pót-tatár.
Díj-sörényes pót-oroszlán
Szittyát szidni ritty-re tér
Fáradsággal fittyeg-rittyeg
De fityfirittyet se ér.
A pót-líra trágár járgány,
Kánon-ártány, röff-re fel!
Nem kell a Parnasszus hegye,
Trágyadomb is megfelel.
Pót-koszorús pót-poéta
Zsibbadt nyelvvel mendegél,
Törmelékes versficamban
Minden friss szót kiherél.
Pót-fórumban pót-költőcske
Értekezik érdesen,
Arról, hogy a lírában már
Nem trendi az értelem.
Ha pót-ihlet cserben hagyja
Pót-agyat, meg pót-agyart,
Ötlet fogytán mindig lehet
Rágalmazni a magyart.
Pót-érzésű pót-költőket
Isten is hiába ver;
Fogyatékos makogásra
Szavaz díjat a haver.
Pót-költészet a valódit
Veszett dühvel üldözi;
Hiszen annak a javait
Rossz hiszemmel élvezi.
Pót-zseni pót-Pegazuson
Pót-Parnasszusra csapong,
Pót-Múzsája nyekereg, mint
Rossz fazékon a dorong.
Pót-újságban pót-pátosszal
Fejtegeti pót-zseni;
A pót-líra az igazi,
Ezt nem is kell érteni.
Pót-tanszékek pót-tudora
Pót-lírára nem süket;
Összehord tücsköt-bogarat,
Bírja a pót-becsület.
Pót-pózok pót-korszakában
A pót-költők: Valakik;
Hiszen üres gesztusokkal
A Probléma jóllakik.
Ide-oda kell vonulni
Szólni hímes szavakat;
És holnapra megoldódik
Magától a Feladat.
A bölcs pót-politikusok
Ricsajoznak eleget;
Pót-országban tán nem is kell
Igazi cselekedet.
Pót-kormány pót-ellenzékkel
Torzsalkodik szilajul;
Reméljük, az igazi Nép
Nem is szenved cudarul.
Pót-világ szó-mágiája
Teremti a pót-jövőt;
De a valódi Életből
Lopja hozzá az Erőt.
Parazita pót-valóság
Valódi Létet csapol;
Szüleink élet-munkája
Zsebre téve – valahol…
Élősködő pót-költészet,
Díszlet-líra, barna sár;
Pót-érzéseivel nyeglén
A pót-utókorra vár.
Pót-líra pót-hagyománya
Homokként folyik, laza;
Pót-költőnek mindig terem
Valamilyen pót-haza.
Pót-évszakok helyett nyári,
Téli kell, vagy tavaszi;
Élet, munka a Valóság,
S míg élünk: van Igazi.
