Számodra nem vagyok, csak múmia...
Voltam hajdanában:
Urak Ura...
A végtelen pusztákon egykoron
Gyorsabban járt a szavam, mint a szél,
Toppantásomra támadt hadsereg,
Irigyeltek az összes istenek...
Tábortűz mellett bőgött a duda...
Voltam hajdanában:
Urak Ura...
Amerre íjhúrok zenéje pengett,
Minden virradat számomra derengett,
Tanultam élni,
Parancsolni,
Kérni;
Voltam a végzet ellensége:
Férfi.
Sose hajlottam hitvány alkura,
Voltam, aki voltam:
Urak Ura.
Babákat gyűjt a hárem-siheder,
A felnőtt férfi asszony-társra lel.
A szerelemben van az Örök Élet;
Féfi és Nő együtt alkot
Egészet.
Férj voltam és apa:
Urak Ura.
A férfi testét az Időre hagyja,
A becsületét meg a férfiakra.
Ami múlandó volt, eltűnt tova,
A test, a szellem, minden cicoma,
Ami örök, az mind Rátok maradt:
A Büszkeség,
Becsület,
Akarat.
Ha szemedben a Tisztesség ragyog,
Akkor Benned még mindig ott vagyok.
Ne feledd, ki voltam:
Urak
Ura.
Mindig tárva a Jövő kapuja,
Nem feledd:
Férfi vagy,
Urak Ura.
