Sok éve egymás álmaiban lakva,

A gondban, bajban egymást támogatva,

Évek boldog súlyától eltörődve,

Hol örvendezve, hol meg zsörtölődve,

Kis Asszonykám vár, s ha megérkezem,

Szemében látom, hogy még: létezem…

A tengerár rám ront, vagy elkerül,

Az élet harsog, bőg, vagy hegedül,

Anikó létezik csak

Egyedül.

Ahogy megszólít,

Ahogy rám tekint;

A sírból is visszajönnék

Megint…

Ahogy fogad,

Ahogy elébem

Lépdel;

Mindig szerelmi vallomással

Ér fel.

Enyém a legszebb

Öröklét-vagyon;

Hamis szeretet sem üthet agyon;

Szülessen

Tűzben,

Vagy örök fagyon;

Anikó számít csak,

De Ő

Nagyon.