Fel nem foghatom;
Minő hatalom
Az irodalom;
A jó irodalom.
Mint Tündérország küzd a halál ellen
El nem enyésző érzelem,
Mint víg élet-hajó,
És a szellem, a fürge széltoló,
Fegyverük:
Az örök emberi
Szó.
Fel nem foghatom,
Hogy sok fáradt-kusza lom,
Mért gondolja azt,
Hogy irodalom.
Az író alkuszik,
A mű soha;
Megvesztegethetetlen katona,
Felesküdött az
Emberre,
A szóra,
És ezen ügynek nem lesz árulója.
Fel nem foghatom,
Minő fogalom
Magas
És alacsony
Irodalom.
Az Életnek sincs, csupán egy faja,
S az Irodalom az élet maga,
Hajója nem ördögi, nyegle márka,
Csak ütött-kopott, barátságos bárka,
Az ördögnek snassz,
Egyszerű,
Kopott,
Ő másfajta fedélzethez szokott,
Hogy gengszter-bőrben, öltönyben feszítsen,
De kényelmesen elfér itt
Az Isten.
Fel nem foghatom,
Hogy mért áll néhány sárguló lapon,
Hogy a valóság
Olyan, mint a rossz irodalom.
Hogy utánoz?
Sanda pátosz,
Eme mimézis-tézis
Földi gyarló
Időpazarló,
S terméketlen,
Mint a felégetett tarló.
Az irodalom nem mímel:
Teremt.
Csak általa születhet meg
A Rend.
Ha majd a földön csúszó, gyarló értelem,
Egy reggelen
A magasban terem,
Ha majd a Boldogság ormára ér,
Meglátja majd,
Hogy az Irodalom
Mit ér.