Húsz éve bömböltek itt

A rendszerváltó

Tamtamok;

Népünk mostanra talán

Az Édenkertben

Andalog?

Gazdagság imitt-amott

Akad;

Néhány vagyon felettébb

Dagad.

Egy-két luxus BMW

Suhan;

És mindenütt

Rengeteg

Hajléktalan.

Akad multi, reklámvigyor,

Marketing,

Színes nyakkendőhöz nyálas

Selyeming,

Jogi szemhez mind kevesebb

Jóhiszem;

S országszerte hulla lett

Sok

Kisüzem.

Nekünk immár a piackult

Olyan régen

Evidens;

Itt a krízis

Harminc éve

Permanens.

A szisztéma fenomenál,

Kolosszál

És üzleti;

A költséget

Pista bácsi

Hóttegyedül

Fizeti.

A munkának drága pénzen

Sárgulnak

A fogai;

Gyarapodnak

Gyilkosok

És útonállók

Jogai.

Tisza vize

Időnként

A medrén kívül

Hömpölyög;

Lepusztult

És csiricsáré

A városban

Kéz a kézben

Ömbölyög.

Innen-onnan

Igen gyakran

Azt brekegi

Valaki,

Századunkban

Magyarnak lenni

Ciki.

Hallgat a Szó,

A Némaság

Megállás nélkül

Csacsog;

Világokat

Rögtönöznek

Igen tisztelt

Ripacsok.

Akad erre

Jó sok Demo

És temérdek

Krácia;

Kár, hogy oly ritkán sikerül,

Demónak és Kráciának

Összetalálkoznia.

Húsz éve harsogtak erre

Rendszerváltó

Tamtamok,

Magyarország

Azóta

A szegényházban

Andalog.

Jelenünk

A nyomorúság,

A jövőnk:

A hiperűr;

Egyszer majd

Egy rendszerváltás

Talán

Jobban

Sikerül.