Ilyenkor lágy szőnyeg lesz az idő,
Plasztikus pillanatok fövenye,
Pihentető, szelíd holtág a létben,
Meghitt alvás és boldog álom - ébren;
Véd s támogat, mint büszke várfalak;
De elcsobog, mint vad hegyi patak.
Sok kavics-pillanatnyi délután,
Minden kavics emlék marad csupán,
S mégis ilyenkor élünk igazán…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
