Kora hajnalon újra visszatér

A sötét és a dér,

Rozzant vén buszon újra hallhatom,

Hogy a világ szart se ér.

Kora hajnalon bánat-óceán

És az öröm? Vékony ér.

Bánatos halál még ma lesbe áll,

És elfogy a kenyér.

Tölgyfa-góliát, rajta rossz plakát

Voksokat kér s ígér,

Kósza hajnalon köd az ablakon

Megdermed, mint a vér.

Kora hajnalon derengő fagyon

Az álmosság kísér,

Jó a rossz után sose jön talán,

És a világ szart se ér.

Rohanó idő, elfogyó jövő,

Talán mindjárt meghalunk,

Saját ellopott jövendőnk után

Hiába is futunk.

Kora hajnalon gondok árja nyom,

S már az óra sem kímél,

Sötét busz, tömeg, fásult emberek,

És a világ szart se ér.

Sanda árny: halál éppen erre vár,

Hiszen éppen ebből él,

Magad átadod, hogyha suttogod,

Hogy a világ szart se ér.

Ritka rossz napon kora hajnalon

Az Idő nem kér, s nem remél;

Jön a végzeted, hogyha elhiszed,

Hogy a világ szart se ér.

Lehet bármilyen: ez az életem,

Nem rosszabb senkinél,

Elárulom, hogyha elhiszem,

Hogy a világ szart se ér.