A Költészet neve napján
Hívószó kutat rím után.
Sorok állnak a strófába,
Szívdobogás ritmusára.
Kikelet ritmusra éled,
A Ritmus maga az Élet.
A Költészet neve napján
Megbokrosodik a profán.
Holt verseket ünnepelnek,
Élő versek dalra kelnek.
Profán ünnepi protokoll
A Lélek nyomában lohol.
A Költészet neve napján
Mű-vers zörög mű-saroglyán.
A rossz vers kopár pusztaság,
Bámulja a saját hasát.
A jó vers hullámokat ver,
S a Lélekben visszhangra lel.
A Költészet neve napján
Vízfodor a patak habján.
A vers Isten szívverése,
A Teremtés örök része.
A Ritmus: valódi Létünk,
Ragyog bennünk,
Amíg élünk.
Isten vállán tavasz-kaftán,
A Költészet neve napján.
