Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei

Idő, idő, idő

2021. április 12. - L. N. Peters

ido_ido_ido.jpg

 

Te
Gyorsan illanó,

Elvillanó,

Néha

Megcsillanó

Véges határtalan;

Te

Tűnő

Idő.


Élet-evő

Merő

Erő;

Te füstös, rossz fatál,

Végtelen cérnaszál,

Ha a világ megáll,

Te mész.

Te ős-sötét vidék,

Süppedt vész-menedék,

Mért nem lehet belőled

Soha

Elég….

 

Az Idő

A világ

Kajsza bajsza,

Örök hajsza.


Korok kovácsa,

Anyag néma rácsa,

Alkotta a világ ácsa;

Mélyen kondul,

Akár a brácsa.

 

Elmék emléke,

Végtelenbe nyújtózó

Lián,

Áttör álmon,

Élten,

Biblián,

Túlnő a Léten,

Életen, világon,

Túl minden szépen,

Túl rosszon,

Halálon;

Lát kezdetet, éltet, gyötrelmet, véget,

És mégsem fakadhat belőle

Élet.

A bejegyzés trackback címe:

https://plmversei.blog.hu/api/trackback/id/tr7316498600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása