Férfiatlan korszakokban
Sánta lesz a ráció,
Affektál a divatmajom,
Jön a giccs-invázió.
Torz esztétika cikázik
Műanyag emlékeken,
S a szélütött médiában
Szinte csupa giccs terem.
Szakadék mélységű ráncok
Gyűlnek Isten homlokán,
Bután és erőszakosan
Terjeszkedik a profán.
Férfiatlan korszakokban
Nő a végzet,
Fogy a Hit,
Embertömeg feszegeti
Tulajdon határait.
Rikoltozik a túltengő
Disztópia-állomány;
Azt hiszik, Isten helyébe
Léphet majd a tudomány.
Rózsaszín szemüvegben tán
Nem látni, hol van a gát,
Az ember arra törekszik,
Hogy kasztrálja - önmagát...
Férfiatlan korszakokban
Prófétában nincs hiány,
Mindent tudnak, csupán azt nem,
Ki a fiú,
Ki a lány...
Isten tervein az ördög
Mindig keresi a rést,
Hogy harsányan ünnepeljen
Minden eltévelyedést.
Férfiasság...
Nőiesség...
Anyaság és Apaság....
Ettől fosztaná meg magát
A zápult agyú világ...
Férfiatlan korszakokban,
Elszivárog az Erő,
Orwelli biorobotok
Hada sompolyog elő.
Ordítoz a csiricsáré,
Ahogy a torkán kifér,
Fél, mert tudja: a normális
Előbb-utóbb visszatér.
Üvölt a műanyag tömeg,
Minden sárgul,
Feketül...
Valahol aggódó arccal
Isten nézi
Egyedül.
