Virágpompába öltöztek,

Bár esik az eső,

Szivárgó, nyirkos bánaton

Bennük a szent jövő.

A lusta április ködén

Még átsejlik a tél,

De sok sudár szép ifjú fa

Már a Jövőben él.

A Szépben, s Jóban hisznek ők,

Bár a Tavasz süket,

És arra, hogy még lesz Jövő,

Rátették éltüket.

Tavasz, erőltesd meg magad,

Tudd a feladatod;

A benned bízók ezreit

Cserben nem hagyhatod!

Lehetsz te örökkévaló,

Akár a szerelem,

De nélkülük csak puszta név,

Egy jelkép; semmi sem.

Ha ők elfagynak, jöhet ám

A hőség-marketing;

Meg napsütés: annyit sem ér,

Mint vén kutyán az ing.

Jöjj hát, Tavasz, és tiszta légy,

Mint hófehér lepel,

Mert a virágok és a fák

Már nem fagyhatnak el.