Trianoni határ-féreg;

Profán hitben nincsen lélek.

Clemenceau, szegény vén szamár,

A pokolban bánhatja már.

Hogyha akkor tudta volna, 

Hogy Vichy lesz a jutalma,

Utána meg iszlám-özön;

Szégyenében le is köszön.

Trianoni határ-féreg;

Ostoba lila remények...

Valahol Lloyd-George is sejti,

Még a botját is elejti...

Megbánta már a vén medve,

Hogy Clemenceau-nak engedte

Közép-Európa sorsát,

Pedig - otthon sokan mondták...

Trianoni határ-féreg;

Azóta is hat a méreg...

Woodrow Wilson nem értette,

Hogy' köthették meg mellette

A Trianon-őrültséget...

Orcája szégyenben égett,

Ellenszenvét kimutatta,

Nem is ratifikáltatta...

Trianoni határ-féreg;

Puszta rablás volt a lényeg...

Bratianu nem volt buta,

Parlamentjében azt mondta,

Míg a magyarban élet van,

A román nincs biztonságban...

Tudta, mi volt: haramia,

Hogy a becsülete oda...

Trianoni határ-féreg;

A lelkek még ma sem épek...

Benes adatokat koholt,

Az álnokság zsenije volt.

Csehország már nem volt elég,

Kellett hozzá - a Felvidék...

Evés közben nagyokat nyel;

Balaton kell,

Meg a tenger...

A biciklijét túltolta,

Clemenceau is megsokallta...

Trianoni határ-féreg...

Kavarognak az emlékek...

Száz éve azonos tünet: 

Folyamatos fegyverszünet...

Egységes Kárpát-medence

Darabokra szeletelve...

Ez mindenkinek kaloda,

Mivel a bizalom oda...

Trianoni határ-féreg,

Még ma is pusztít a méreg...

Sok századig sorsközösség;

Ma meg - gyűlöletközösség...

Kis félig-meddig gyarmatok

Között nyegle szél sompolyog...

Végzet?

Szabadság?

Ráció?

Talán - konföderáció...