A Lét végső határán át
Sose szárnyalhat a világ.
Útját arra nem veheti
Az se, aki azt képzeli.
A halálon túlt képzelve
Leírhatjuk - de csak élve.
A Lét végső határán át
Nem lőhetünk ki rakétát.
Hiába is kutatgatja
Bármi csúcstechnológia,
Mert a Lét végső határán
Fennakad minden tudomány.
A Lét végső határán át
Nem mehet az anyag tovább,
A téridő a hazája,
Megvan a maga határa,
Nem Isten, aki kiszabta,
Hanem csak az anyag maga.
A Lét végső határán át
Át sem tud lesni a világ.
A sárgolyó áll, vagy "halad",
A Törvény - odaát marad.
Szabadon tehetünk
Csodát,
De - nem léphetünk oda át.
Emberi Szabad Akarat
Nem dönt le örök falakat...
A Lét végső határán át
Éneklik a Lélek dalát,
S Mítoszok örök honában,
Langyos, bíbor éjszakában
Szerelemből Jövő fakad,
S megifjodik az Akarat.
A Lét végső határán át
Az Öröklét - meleg kabát.
Akit a Szent Idő áthoz,
Leül - Isten asztalához.
Sztüx,
Léthe,
Vagy Eridanosz...
A Lélek - Istennek áldoz...
A Lét végső határán át
Őrzik Isten minden titkát.
Tudják,
Mi az Élet,
Halál,
S hogy a Rend mindig helyreáll,
Hogy minden profán halandó,
Csak a Szent a maradandó.
Szentségtörő rögeszméket,
Félrehajít majd az Élet,
És Lélekben megtisztulva
Fordulunk Istenhez újra.
Csupán a képzeletünk lát
A Lét végső határán át.
Az Ég alatt,
A Menny alatt...
Ami Titok -
Titok marad.
