Közel s távol csak 

Egy hajó;

Egy szál hajó - 

Az utolsó.

Hullámhegyről hullámvölgybe,

Atlantiszról - köd-jövőbe.

Háborgó sötét tengeren

Millió gonosz rejtelem.

Múlt és jövő mélybe rántva,

A jelen lompos és sánta.

Kisírt szemű minden holnap,

Sírja sincs már az Otthonnak.

Távolban, az egek felett

Talán sírnak az istenek.

Közel s távol csak 

Egy hajó;

Egy szál hajó - 

Az utolsó.

Hullámhegyről hullámvölgybe,

Atlantiszról - köd-jövőbe.

Szemük előtt jövő-próba,

Hátuk mögött katasztrófa.

Hullámhegy és hullámtorok;

Jönnek-mennek világkorok.

Tenger alatt hegyek orma;

Főárbocon csúcsvitorla.

Izgulva,

Sírva, 

Gyászolva,

Habok között bukdácsolva.

Közel s távol csak 

Egy hajó;

Egy szál hajó - 

Az utolsó.

Hullámhegyről hullámvölgybe,

Atlantiszról - köd-jövőbe.

Időnként partra akadnak,

Maguk után nyomot hagynak.

Járnak Atlantiszt gyászolva,

Jövő-csecsemőt ápolva.

Tenger felett gonosz ködök;

A mélység vadul dübörög.

Múlt szíve utolsót dobban,

Régi városok romokban.

Közel s távol csak 

Egy hajó;

Egy szál hajó - 

Az utolsó.

Hullámhegyről hullámvölgybe,

Atlantiszról - köd-jövőbe.

Néha talán visszatérve

Atlantisznak hűlt helyére

Valahol a nagyvilágon

Rájuk szállt a végső álom.

"Fényes háztetők városa"

Senki nem látta már soha.

Sötét éjben

Szellemhajó;

A tenger ködös és fakó.

Örök útját járja egyre,

Hullámvölgyből

Hullámhegyre.

Járja köztünk szellemútját,

Vitorláját vágyak fújják.

Örök útját járja egyre,

Hullámvölgyből

Hullámhegyre.

Elmosódó körvonalak

Nap tüzében csillámlanak.

Sose látjuk,

Csupán sejtjük,

Visz minket,

Vagy mi cipeljük.

Amíg végleg szét nem oszlik,

A Jövő szerte nem foszlik.

Egy szál  hajó,

Szellemhajó...

Szellemhajó - az utolsó.

Hullámhegyről

Hullámvölgybe,

Elmosódó Jövő-ködbe.

Száll velünk a szellemhajó;

Szellemhajó -

Az utolsó.