Atlantisztól fél a végzet;
Győzhetetlenné enyészett.
Az óceán mélye rejti,
De a világ nem felejti.
"Progressziós" dogma-sereg
A hírétől is retteghet.
Se Biblia,
Se tudomány
Nem ár az Igazság nyomán.
A régi Emberiségek
Ugyanezen Földön éltek,
De - nagy úr a teória!
Ők - "nem is léteztek soha!"
Emléküket is tagadjuk,
Csak az ős-majmot kutatjuk.
A kiherélt történelmek
Hamis jövőre nevelnek.
Íróasztal-távlatokkal
A Történelem megrokkan.
Egyenes vonallá rázva,
"Fejlődésre" magyarázva,
Dogma-korszakokra osztva,
Jelentésétől megfosztva
Éhezik a História,
Nem ad igaz Jövőt soha,
S mint a szárnya szegett madár,
A Jelenből - Múltba talál...
Atlantisz, mint a mostoha,
Apokrif Múlt szimbóluma
Máig tartja mítosz-várát,
Állja a dogmák ostromát.
Vérzik a doktrína-készlet...
Atlantisztól fél a végzet.