Szomorúvá őszül az Ég,
Hull a falevél,
Széllel bélelt köpönyegben
Bánat mendegél.
Harmatkönnyes hajnalokon
Komorak a fák,
Elhomályosult Nyarakat
Gyászol a világ.
Elmúlásról, boldogságról
Mereng most a nép,
Akad, aki előrejut,
Más meg visszalép.
Mint hullámvasút tetején
A lejtő felé,
Úgy nézünk a közeledő
Újabb tél elé.
Fejlődésről beszél minden
Akadémikus,
Pedig hát a világ sora,
Sajnos - ciklikus...
Ősszel érő szkeptikus had
Végzetről regél;
Szomorúvá őszül az Ég,
Hull a falevél.
