Titok-arcú lények vagyunk;

Nem tudjuk, honnan származunk.

Hogyha Lelkünk Titokra lel,

Doktrínákkal takarjuk el.

Félünk attól, ami Áldott,

S - díjazzuk a butaságot.

Tévtanokat terjesztgetünk,

Múltat hányunk,

Jövőt eszünk.

Titok-arcú lények vagyunk;

Nem mindig jókor hallgatunk.

Amit kimondani tilos,

Az sohasem hivatalos,

S - ha látszik is ősi lábnyom,

Jól eltakarja a kánon...

Kötelező amnézia

Száll a Régmúlt poraira.

Titok-arcú lények vagyunk;

Profán módra kárhozgatunk.

Csip-csup dolgokra figyelünk,

Nagyokra ügyet sem vetünk.

Az Idő játszva eltemet

Ostoba, profán elveket;

S az ember - ha nincs Akarat -

Maga ellen visel hadat,

S "a fejlődés igézete"

A bukás előérzete

A nagy profán sivatagban...

Atlantisz lángja ellobban...

Sodródunk...

Ritkán haladunk...

Titok-arcú lények vagyunk.