Ősszel az Olümposz hegyén

Nem lel istenre az egyén.

A turistákat nem várja

Mondák kristálypalotája,

Őket Zeusz nem üdvözli,

És Árész sem ijesztgeti.

Artemisz már nem vadászik,

Apollón sem fuvolázik.

Ősszel az Olümposz hegyén

Ködfátyol ül a Múlt telén.

Ősszel a sziklaüregek

Hiátusról merengenek,

Köd fölött kering a kánya;

Fáj az istenek hiánya.

Időbe fagyott meséket

Dúdolgat a hegy a szélnek.

Ősszel az Olümposz hegyén

Minden sziklaszirt koravén.

Néz az Olümposz komoran,

Fölötte repülő suhan.

Amerre csak a szem ellát,

Profanizálódó világ.

Ama régi tizenkettő;

Más világ,

Más ég,

Más mező...

Ősszel az Olümposz hegyén

Múltakat nyel a televény.

Avarba fulladt korszakok

Sápadt lidércfénye ragyog

Sárgult őszi leveleken;

Csendben szunyókál a Jelen.

Mítosszá válik a Remény

Ősszel az Olümposz hegyén.