Pillanatfüzér az Élet; Nem sietnek a Remények.   Profán gond a betonba ver; A Pillanat - Égig emel.   A versengés erőt vedel, Kölcsönösen előnytelen.   Isten mindenkinek adott Erőt gyűjtő Pillanatot,   Amit fal vagy köd nem takar, Élhet vele, aki - akar,   De - nem felel rá az…

  Ősmagyarok Életfája, Jövendő a koronája.   Gyökere - Múlt, Törzse - Jelen, Körülötte - Történelem.   Az Életfa szívós, konok, Jöttek mindenféle korok,   Némely viharral ment neki, De egyik sem törhette ki.   Ősmagyarok Életfája; Nem mosta el Idő árja.   Nevelget régi…

  Nyár az Idő Életfája, Csupa Hit a koronája.   Perzselő sugárözönben Újjászületünk - Örömben.   Múltunkat Jövőnkbe rejti, Örömünket nem felejti.   Nyár az Idő Életfája; Pórusainkat átjárja.   Napfény nyomán Jövő éled; Felnőtt Létre hív az Élet.   Nyár az Idő Életfája, Csupa Hit a…

  Pünkösd fényes vasárnapján Tűz a napsugár, Kritizáló szószátyárok Nyegle hada Szokás szerint Sült galambra vár.   Pünkösd fényes vasárnapján Susognak a lombok, Tervezgetnek bolond bölcsek, Élnek Bölcs  Bolondok.   Pünkösd fényes vasárnapján Bizsereg az Élet; Továbbra is a…

  Szakajtóba zárt emlékek Csendes estén enni kérnek.   Táplálójuk - önismeret, Meg a csöndes emlékezet.   Csendes, misztikus estéken Jelenbe ugrik a Régen...   Szakajtóba zárt emlékek Öregedve visszatérnek.   Megkopva, elkeveredve, Ó vágyakkal elegyedve,   Időrendben…

  Ha az Élet pókfonál… Mindent körbeér, Mindent fog és összetart, Bárhogy fúj a szél.   Ha az Élet napsugár, Mindenütt ragyog, Világlélek melegében Mindig élni fog.   Ha az Élet szalmaszál, Mindenhol tapad, Apró, vékony szívóssággal Mindig megmarad.   Ha az Élet rózsatő, Mindig ép…

  Furcsa, rossz bolondéria Volt Magyarhonban Thália… Úgy jött Pestre és Budára, Mint barack az almafára. Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró kinek? Minek?   Pedig akkor éppen ez volt A néhai Czakó Zsigmond ; Bohém, fájdalmas lázító, De leginkább: drámaíró… Ahol a szerzők…

  Mint falevél a tó vizén, Élet reszket a Lét színén.   Az Anyag parttalan dörög, A vén Idő lent hömpölyög.   A Kérdés Isten hőskora, Csak Válasz nem terem soha.   Mint hóesésben falevél, Hánykódik minden, ami él.   És mégis, mégis, falevél… Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…

  Hogyha a Lét Véletlenek Gúnyos fintora, Cél nélkül, Mint félredobott Pipacsutora, Süket a szférák zenéje, Nincsen dallama, Akkor, úgy tűnik, A Nemlét Tán A Rend maga.   Ha a Nemlét zavarta meg Az Isten Eszét; És a Lét csak Véletlenül Vette kezdetét, A világnak Oka-célja A…

  Napfényből – porcelán szipka, Fellegekből – csörgősipka; Csúfondáros  a szél szava: Ma jött meg április hava.   Napos úton sárfolt-ragya, A tél itt felejtett fagya, Derült égből böjti szelek; Megjött április, emberek.   Szürke az Isten fellege, S a reggel megint fekete, Aki ezt…