A mai tragikum-madár Vén szürke fellegekben jár.   Horgas csőrrel onnan kémlel, Hátha bajt, vért, szennyet észlel.   Midőn nyomor szagát érzi, Indul a sebeket tépni.   A mai tragikum-madár A végzet vállaira száll.   Ahol jobban fáj, oda mar, Segíteni nem is akar.   Érzelgőssége…

  Csillagok égi ösvényén Csatangol a Hajdan, Messze jár, bár megígérte: Segít majd a bajban.   Némelyik vén stációnál Szellemvarjú károg, Időközben kihunytak a  Régi állomások.   Csillagok vén országútja Apró pontba férne, Még sokáig világít a Kihűlt Napok fénye.   Csillagok égi…

  Fáradt téli impressziók, Szürkék, nedvesek és fakók.   Vén emlékezet válogat Sodródó pillanatokat.   Sírhalom a Jövő partján; Egyre hízik a toportyán.   Telni kezd az idő-fiók; Fáradt téli impressziók.  

  Giling-galang, Bágyadt harang,Szürke galamb, Verdeső; Giling-galang, Ki lesz a következő?   Egykoron volt tarka világ, Élhető, Rózsa virult, Messze volt A temető, Giling-galang, Ki lesz a következő?   Giling-galang, Bágyadt harang,Szürke galamb, Verdeső; Giling-galang. Ki lesz a…

  Vékonypénzű téli napfény Csillog a fák tetején, A halál mindig vazallus, Csak az Élet szuverén.   Sok titok rejlik a Télben, Ki amit talál, azé; Vékonypénzű téli napfény Vezet a Tavasz felé.

  Isten téli köpenyében Sétál a fagyos sötétben.     Nézeget havas keresztet; Teremtő tenyere reszket.   Sivár, fagyos jelen-kéreg Alatt a halott remények,   S a be nem teljesült Hitek Derékalja kopár hideg.   Hópehely a komor éjben; Isten téli köpenyében.

  Sötét király áll a mattban; Az utolsó gondolatban.   Fekete-fehér ég látott Hosszúra nyúlt végjátékot,   És a pozíciós végzet A partiban elenyészett.   Sötét király áll a mattban, A sakkóra mozdulatlan,   És a távoli istenek Elméletet frissítenek.   Fut az élet mattról…

  Ős bánatok januárja Alkony-kapuját kitárja.   Pislákoló emlékezet Felé sötét ösvény vezet.   Örök-távol köd-végeken Rejtőzködik a Sejtelem.   Ős bánatok januárja Útját szünet nélkül járja.   Ködbe csábított tudatok Fonnyadt elmeváza ropog...   A sötétlő nemlét-vizek Sosem érik el…

  Fáradt az ég, Fáradt a Föld, Fáradt a holdvilág, Fáradtan tűri az esőt Az összes néma ág.   Fáradt nyarunk vad vihara Nyugalom ostora, Csúf pocsolyában haldokol Az út felvert pora.   Külső és belső zivatar Bőszen Utunkba áll, Jöjjön talán, Míg el nem áll, Az álom (vagy halál).  

  Szürke égből, Szürkeségből Szemereg a jéghideg, Forognak a kerekek, Sárrá áznak az évek. Eső hull, Múlik az élet.   Régi, rozsdás, Vén világot Zsebébe teszi a köd, Felhő úszik vágy fölött, Abszurd vétek a Lélek; Eső hull, Múlik az élet.   Szürke létről, Szürkeségről Dúdol a Hold…