Decemberi éjszakában Isten áll idő-szobában.   Látja: magányos a világ, Hallgatja Ádvent dallamát.   Múló Szentség helyén zavar, Belepi a profán avar.   Végzet-lepte ködök alatt Aprócska Szabad Akarat   Pár csöppnyi lámpása virul. Fáradt szemmel nézi az Úr.   Könnyezik Isten…

  Egykor volt népek tavasza, Szent volt a Hit és a Haza.   Utána jött népek ősze, Dollár lett a világ csősze.   Aztán meg a népek tele, Anyag-hazugsággal tele.   Egykor volt népek tavasza, Lesz valaha népek nyara?   Globalizált bankár végzet Irt ki minden jót és szépet?   Emberségbe…

     (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)   A néhai Magyar Költő Ádvent idején Lélek-hajójának színes, Puha rejtekén Hálát adott a Költészetért, Hálát adott a Szerelemért, Hálát adott egy szent, csodás Egyetlen napért...   Látta, Ahogy száguldanak Bádog…

  Civilizáció apó Orcája gondoktól fakó.   Küzd korhadó eresztékkel, Agy-érelmeszesedéssel.   Mióta Istent elhagyta, S profánt bálványul fogadta,   Profit-parazita rajta, S nem kíméli az ebadta.   Civilizáció apó Már nem emlékszik, mi a jó.   Hű támaszait elveti, Ördög tanácsát…

Szent karácsony a lelkünkben lakik, Nem katalógus rejti titkait, Nem kirakatok profitdzsungele, Nem vásárlásra intő tanmese, Nem az ajándék őrzi lényegét, Csak a lét, Az élet, Amely egy pillanatra szép lehet. Egy meghitt pillanat, Simogatás, Tünékeny, De holtunkig…

Ne higgyétek, hogy elrendeltetett… A Lét nem gépi rongyszőnyegszövő, Nem dróton húzza Egyetlen jövő A sötét vég rossz barlang-pitvarába; Egyedül a Hit A jövő vára.   Ne bizonygassátok, hogy nem lehet; A szkepticizmus csak üres beszéd, A Semmi hátán nyargal szerteszét, Nem örökre…

  (A néhai Bánffy Miklós) Szomorkás arcú úrlovas, És belül kemény, mint a vas.   Kezdetben övé Bonchida, A végén egy inasszoba.   Látott békebeli csodát, Rendezett végső koronát.   Egy öreg magyar külügyér Erdélybe lakni visszatér.   És mikor ott már nincs haza, Újra csak Pestre…

  Aki Istent holtnak mondta, Rég nem él. Lelki a Hit, anyagi a Szemfödél.   Felszámolja önmagát A mű-bazár; Olcsóbb lesz a piacon a Mű-halál.   Ex-avantgárd pénz-díszszemlén Élre áll, Anyagiasul néhai Ideál.   Szegény Nietzsche, tán a sírjában Forog, WC-csészén ájuldoznak A…

Amíg élünk Akad munka, Nem süt a pénz a hasunkra.   Finomkodjon, ami kérges, Panaszkodjon, aki pénzes.   Vágyat, Létet napfény éltet; Amíg élünk, legyen Élet.   Amíg élünk, Élet legyen; Napfény csillogjon a hegyen.   Aki ember: Alkot, Nevel; Múltat Jövő felé terel.   Aki…

Amíg a Gondolat Rezervátumba végleg nem kerül, S helyette nem fog beszélni a pénz, Remélhetünk.   Amíg az érzést Nem gerjeszti csip, S magunk keressük azt a Valakit, Akit az Isten párunknak teremtett; A Fátum mindhiába kiabál, A világ rendje mindig Helyreáll.   Amíg a lényeg a…