A Hit az Élet alapja. Az Ember Istentől kapja, De maga szab neki formát, Viszi a Lét ormain át.   Reggel érdemes felkelnem, Érdemes levegőt vennem, Mindig, mindig Tovább Mennem... Minden percben ott van velem, Akkor is, hogyha nem érzem, Ha nem értem.   Maga a Rész, Meg…

  Csodát tett csodátlan korban; Egyén volt - a sablon-sorban.   Őstörténetünk... Valami Nem passzol... Jól érezte László Gyula Professzor...   Tízéves se voltam, amikor Az első könyve kezembe került... Vékony volt, De hetekig le se tettem; "Hunor és Magyar nyomába" eredtem...   Nem…

  Hektór szelleme, ha lobog, A túlerő ma is vacog.   Pénzes műanyag istenek Hada szipogva nyekereg.   Repedés mászik a falon; Halandó minden hatalom.   A csöndes Mélység háborog... Hektór szelleme, ha lobog...  

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.

  Hiszek – mert hinnem kell, Magyar jövendőben, Hogy népünkre és hazánkra Isten kegye, Szorgalom és jó szerencse Békét, nyugalmat, jólétet Áraszt egyszer bőven. Hiszek, mert hinnem kell Magyar jövendőben.   Ha nem hinnék, Cinkos…

  Eső hull a tegnapokra, Fázik az emlékek bokra.   Híg, locspocsos, lanyha télben Emlék örvénylik a szélben.   Rossz, álruhás tél támogat Nosztalgia-magányokat   Eső hull a tegnapokra; A Múlt: Pillanatok csokra.   A Boldogság Pillanatok Villámfényeiben dobog.   A Lét: tűnő…

  Fagyot gyászol az eső, Könnyezik a tél, Tócsa medrében pihen a Száraz falevél.   Sárban tocsog a világ, Szétolvad a hó, Tétován és halkan csendül Az emberi szó.   Régi látszat didereg, Idő mendegél, Kóbor végzet a lelkekben Félelmet remél.   Fagyot gyászol az eső, Sír a…

  Vén január Fagyot Hagyott; A Múltnak Kútja Befagyott.   Magyar jelen Nagyot Fagyott; Jókedve Megfogyott.   A zöld Remény Fagytól fogyott; Dereka Megrogyott.   Az optimizmus Megfogyott, Heve Alábbhagyott.   Koppan a jégcsap a hajnali fagyban az utca kövén; Vén január…

  Már decemberről pityereg az ég, A köd az égen álmos szemfedő, Sír a Jövő.   Ötszáz éve Ügyünk vesztésre áll, Reményünk mindig ázott szalmaszál, Eső szitál.   Eső-métely: Örök kétely.   Szivárgó rossz csepptenger; hólyagos Száraz hiteket árulóra mos, S a kapzsi…

  Kárpát-medence-Őshazánk; Nyelvi Anyánk - Népi Apánk...   Itt élt a nyelvünk elődje, Itt született minden őse.   Őskor óta örök szállás, Hosszú-hosszú néppé válás...   Némán és forrásszegényen, Neves népek hátterében,   Ókor bíbor sötétjében Itt éltünk már nagyon…