Istenfélő Januárban Harsány elvek néma sárban.   Hóban didereg az érdek, Egymáshoz fagynak az érvek.   Világrabló profán tervek Csikorogva összetörnek.   Havas úton Isten ballag; Makognak buta hatalmak.   Áll a világ fagyban - vállig, Propaganda köddé válik.   Jövő még távol…

  Januári éjszakában Áll az Isten - egymagában.   Múltak, Jövők, Csápok, Karok... Sötét felleg... Indulatok...   Sötét jövendő gomolyog; Atlantisz emléke sajog.   Nagy bajok előérzete Bámul hosszan a semmibe...   Az Idő akárhogy szalad, Vékony ösvény mindig marad...   Áll az…

  Ádventi csend-ösvényeken Az Emlékezet megpihen.   Ünnepi fenyők tövében Fényesre tisztul a Régen,   S ha Jelen Múlt-hídra talál, Az Identitás helyreáll.   Ádventi csend-ösvényeken Apró Remény-csíra terem   Karácsony-várás hevében; Ahogy mindig, Ahogy Régen.   Ember nem gyűlöl, nem…

    A világért gyertyák égnek; Ál-jövendők Múlttól félnek.   Isten-teremtette világ Embertől haladhat tovább.   Felelősségünk Lét-szikra, Nem ruházzuk a multikra,   Ahogy a lelkiismeret Személytelen sose lehet.   Az Identitás Az Élet; A világért gyertyák égnek.  

    Isten karácsonyra készül; Önmagát adja Emlékül.   Már lassabban jár az óra, Vágyunk Szépre, Vágyunk jóra.   Külső zajok csendesednek, Apró Lelkek fényesednek.   A Szeretet sose évül; Isten karácsonyra készül.  

    Isten minket sose zsarol, Büntetésről nem szónokol.   Emberi jogok, Meg járvány; Csupa világi találmány.   Barkácsolt vírus nem lapul, Gyorsan profittá alakul.   Vészhelyzeti készítmények; Profán isten, Profit lélek...   Globális vakcinabiznisz Kell annak, aki pénzben…

  Isten szájmaszkot nem visel, Vakcinákkal nem üzletel.   Nem nevel globális kacsát, Vízözön után - megbocsát.   Új Ég, Új Föld - ahogy régen; De - nem szivárvány jegyében.   A pénz soká nem ünnepel... Isten szájmaszkot nem visel.  

    Nagy kísérleti rémálom Génmanipulált párnákon.   Fecsegő biorobotok Engedelmes nyája kocog   A globális nihil felé, A gyász - mindig az Istené.   Csikorog a vén saroglya; Túlélni Atlantisz fogja.  

  Levél hull - múlik az Élet; Isten a Jövőbe réved.   Novemberi ólmos ködök Ülnek a Remények fölött.   Politika-birka béget, Hogy válasszunk őrültséget.   Rövid nap, hosszú alkonyat, Levéltömeg a fák alatt.   Késő Ősz a Télre ébred... Levél hull; Múlik az Élet.  

  Isten vékony ösvényt mutat, Nem csillogó országutat.   Nem soksávos betoncsoda, Kikövezve sem lesz soha.   Nincs rajta zarándoksereg, Csak gyalog járják - Kevesek.   Megtalálják, akik hisznek; A pokolba sztrádák visznek.   Isten vékony ösvényt mutat, Jele a Szabad Akarat.   Az…