Időbeli erdőszélen Isten ül egy öreg széken,   Fejét tenyerébe hajtja, A Teremtést köd takarja.   Fut az idő, Vén Tétova; Meddő vizek tűnnek tova.   Csendesség van most Az Égben; Időbeli erdőszélen.  

    Októberi napsütésben Isten sétál a kertjében.   Átalakuló Remények Örökkön örökké élnek.   Ősz ideje csöndben pereg, Hullanak a falevelek.   Amíg van Szabad Akarat Az ember Ember maradhat.   Isten sétál a kertjében Októberi napsütésben.  

  A túlerő nem Istené; Sosem visz üdvösség felé.   Puszta profán erőfölény; Csalánbokor pokol tövén...   Akármilyen terebélyes, Időbeli léte véges.   Foltozgathat lyukas zsákot, Üvölthet áligazságot,   Időlegesen teremthet Hamis jogot, hamis rendet,   Nevezhet pénzt…

  Őszi esti csend-vizeken Apró csónakban ül Isten.   Mantrát dúdol a Téridő; Alig moccan az evező.   Halkan száll csendes estébe A szférák nemes zenéje.   Őszi esti csend-vizeken Nyugszik az izgága Jelen.   Csend-vizekre Hit szele hull, Dekadencia elcsitul.   Profán háton…

  Lehull az utolsó körte; Isten sose ül a körbe.   A Teremtés hosszú lába Nem tér vissza önmagába.   Az eleve elrendelés Mindig téves alapvetés.   Jogok és Kötelességek Együtt alkotnak egészet.   Ami idülten parttalan, Az káros és haszontalan.   Lehull az utolsó körte; Isten nem lép…

  Sötét őszi éjszakában Sétál Isten egymagában.   A Létnek Idő az ára; Élet támad - önmagára.   Isten néz a messzeségbe, Könnyek szöknek a szemébe.   Nő az árnyék a világban; Sötét őszi éjszakában.  

  Élet-halál hídján este Kihűlt eszmék jönnek szembe.   Az enyészet sötét lova Viszi az árnyakat tova.   Sötét kalapok a ködben; Ős gólemek lépte dörren.   Élet-halál hídján este A Fény a Hangot kereste,   Ködszerű volt minden alak, Ragyogtak a körvonalak,   Berzenkedtek a…

  Ősz-folyam csöndes sodrában Isten evez egymagában.   Az Öröklét szelíd, gondos, A múlékony mindig hangos.   Atlantisz? Vagy valami más? Lesz-e újabb nekifutás?   Erkölcsivilágrend-kabát Melegíti az éjszakát.   A világ semmibe halad, Vagy mégis... Szabad Akarat...?   A Jövőt az…

  Isten ül egy korhadt padon, Őszi ködben, Hallgatagon.   Miénk a  Szabad Akarat, Nem foghat helyettünk halat.   Hangos jövő-végzeteket Lehulló falevél temet.   Tradíciókat aszalna A fogyaték forradalma.   Szeptikus ateizmusok Sírján szürke kanca dobog.   Ezer apró terefere: Mi…

  Ingyen Kegyelem; A bennünk élő Isten Mindig Ezzel Üzen.   Népmesei hagyományunk Legfőbb tétele; Amikor csak lehetséges, Élnünk kell Vele.   De nem ám vak önfeladás, Nem behódolás... Az Ingyen Kegyelem Valami más...   Ingyen Kegyelem; A bennünk élő Isten Így Üzen.   Az…