Vén Hallgatag ül vén padon; Magányos lett az ősz nagyon.   Múló lelki állapotok Mentén az Idő sompolyog.   Dallamát vesztette a Lant; Atlantisz még mindig alant.   A megcsavarodott világ Egyenesnek hiszi magát.   Türelem szárad a napon; Vén Hallgatag ül vén padon.  

    A szelíd őszi reménykedés hona, A tűzhely ezüst füstje Égbe száll, Meghitt napfényben csillog a kapuja, Ott bent az Isten Jövőt kalapál.   A szelíd őszi reménykedés hona, Érik a gyümölcs a ház udvarán, Alkonyat tájban készül a vacsora, Őszi teríték Isten asztalán.   A szelíd őszi…

  Hamlet malma zúg a szélben, Isten leghátsó kertjében.   Precessziós görbületek Sűrű ködben örvénylenek.   Idősíkok csontja remeg; Csikorognak a kerekek.   Forrva forr az időpatak; Jégkorszakok csillámlanak.   Hamlet malma őröl egyre; Hitvány nem jut fel a Hegyre.   Áporodott…

    A jó vers Isten szép álma Benne talál nyugalmára.   A világ maga is álom, Göcsörtös teremtés-ágyon   Tele nyomasztó végzettel, Olcsó profán rémségekkel.   A jó vers Isten szép álma; Szent Idő - Ritmusba zárva.   Múlt, Jelen, Jövő és Lélek; Ritmusban - Maga  Az Élet.   A…

  Nyárutó csendes alkonyán Isten kinéz az ablakán.   Gyümölcs érik, Emlék virul; A világ még élni tanul.   Álmatag a felhő-sereg; Ajtó mögött Ősz ténfereg.   Nyárutó csendes alkonyán Isten néz a Jövő után.   Csendes nyári alkonyatok Felett nosztalgia csorog.   Búsan elballagó…

  Eridanus szent vidékén Elhalványul a lidércfény.   Emlékezet vizeiben Mindig egy jobb Élet terem.   Félnapnyira van a Léthe, S a feledés zord vidéke.   Itt azonban hagyományt vés Lelkünkbe az Emlékezés.   Eridanus szent vidékén, Ősi Szavak szent örvényén...   Itt…

    Júliusi nyílt vizeken Az Élet szabadon terem.   Ég tetején felhőbozont, Jövőbe hív a horizont.   Lenn ezernyi hullám kacag, Fenn mosolyog a Hallgatag...   Minden Reménység megpihen Júliusi nyílt vizeken.

    Nyáron jókedvű az Isten, Fel is kacag néha, Ne képzeljük azt, hogy Tőle Idegen a tréfa.   Nem csak bajt és borzalmakat Tartalmaz a Csésze, Az Üdvösség a Teremtés Legfontosabb része.   Isten mindig mosolyogva Tekint az Akolra; A bűnt nem Ő,  saját maga Űzi a pokolra.   Nyáron…

  Isten kivárja a végét Ennek is, Előbb-utóbb rájöhetünk, Hogy mi Igaz, Mi hamis.   Őrült tömeg skandálhatja, Mi a holtágak "joga"; Talán egyszer megérti majd, Hogy mindezek ellenére Duna marad A Duna.  

  Isten nem kívülről beszél, Túlerőben Isten nem él.   Nem szidalmaz,  Nem fenyeget, Nem külsődlegesen szeret.   Helyettünk nem dönt, Nem nyom el; De ha megkérdezzük - felel.   Amire Lelkünk nem rezzen, Arra NEMET mond az Isten.