Amit érzünk, azok vagyunk; Csupán Istennek tartozunk.   Nem kell kötényes misztika, Se globál pénz-logisztika,   "Világjavító" ráció; A miénk - Más dimenzió.   Amit érzünk, azok vagyunk, Nem félünk, és nem alkuszunk.   Nem gyűlölünk se cenkeket, Se Trianon-győzteseket,   Talán…

  Szép borongós őszi napon Éltem könyvét lapozgatom.   Utam Munka és Szerelem; Anikóm együtt jön velem.   Idő számlálója kattan, Lassan közeleg a hatvan.   Szép borongós őszi napon, Ülök néhány gondolaton.   Nagyképű boldogtalanság Kezében a kinti világ.   Elszánt álszent…

    Nagy kísérleti rémálom Génmanipulált párnákon.   Fecsegő biorobotok Engedelmes nyája kocog   A globális nihil felé, A gyász - mindig az Istené.   Csikorog a vén saroglya; Túlélni Atlantisz fogja.  

    Ultima Thule... Az örök feledésen Túl-e?   Vén sziget a világ végén, Sötét mítoszok vidékén.   Világvégi jégbe simul, Félelmek fölé tornyosul.   Baljós, komor örök határ, Mögötte csupán a halál.   Örök halál szele zúg-e? Ultima Thule...   Vén sziget sötét tengerben; Csúf,…

  Ködös novemberi partok... Szép emlékek, mit akartok?   Ha jelen fagy fel nem enged, A Múlt még mindig melenget.   Megyünk - tán globális télbe, Mesterkélten makacs éjbe...   A nagy globális bohózat Egyre kevesebb jót hozhat,   A hirdetett jövő-képek Orwelli mosolyt idéznek,   A…

  Isten vékony ösvényt mutat, Nem csillogó országutat.   Nem soksávos betoncsoda, Kikövezve sem lesz soha.   Nincs rajta zarándoksereg, Csak gyalog járják - Kevesek.   Megtalálják, akik hisznek; A pokolba sztrádák visznek.   Isten vékony ösvényt mutat, Jele a Szabad Akarat.   Az…

  Nimród király egykor régen, Hajdankor  Novemberében   Belenézett a Jövőbe, Elment a jókedve tőle,   Aztán újra belenézett, S azt gondolta: Coki, végzet!   Nimród király egykor régen, Napos őszi erdőszélen   A Jövőt előre látta, Okos fejét megcsóválta.   A jóslat profán…

    Harangzúgás Atlantiszban; A vén Idő szíve dobban.   Peregnek rég néma dobok, Múltak tengere háborog.   Törött szárnyú emlékezet Csapong holt emlékek felett...   Harangzúgás Atlantiszban, Örök őszi alkonyatban.   Hullanak a falevelek, Tűnő évek zaja pereg.   Állandó…

  Sárga őszi lombkoronák; Folyton változik a világ.   Nagyapáink "modernsége" Már füstöt sem ír az Égre.   Elfonnyadnak a jelszavak; Csupán az Idő az Alap.   Sárgult felszín hull a földre; Marad a Fontos -  Örökre.   Talányos marad a világ; Sárga őszi lombkoronák.  

  Jelen Anya és  Múlt Apa; A Jövő - Kettőjük sarja.   Múlt voltam, Jelenem - vagyok; Jövő - Amivé válhatok.   Amíg él ez a kapcsolat, Atlantisz víz felett marad.   Itt nem számít a túlerő; Kamu múltból - kamu jövő.   Hosszabb távon nincsen érdek; A jóslatok mit sem…